Programterv

A HUNGARNET Egyesület immár 34. alkalommal rendezi meg 2025. május 13-14.  között a felsőoktatás, a köznevelés, a kutatás és a közgyűjtemények legrangosabb hazai számítógép-hálózati és alkalmazási informatikai konferenciáját, a NETWORKSHOP®-ot.

A rendezvény befogadó házigazdája ezúttal a győri Széchenyi István Egyetem. 2025. májusában — a szokottnál kicsit később — tehát ismét találkozhat, és mintegy három napot együtt tölthet a kutatásban, felsőoktatásban, köznevelésben és a közgyűjteményekben sokszorosan egymásra utalt, egymással régóta és szoros kapcsolatban lévő informatikai szakterületek reprezentatív 350 – 400 fős közössége.

A NETWORKSHOP® 2025 kiemelt témái:

  • A „szabad“ és „halott“ internet: a világhálózat jövője
  • A felsőoktatás és a köznevelés digitális transzformációja általában;
  • „Smart university“;
  • Az adatmenedzsment általános kérdései, különös tekintettel a FAIR kutatási adatok sorsára és kezelésére;
  • Az információs és a hálózati informatikai biztonság kérdései;
  • Adatrepozitórium-rendszerek és -hálózatok;
  • Adatvezérelt döntéshozatal: adatgyűjtés irányai, hogyan dolgozzuk fel és hogyan alakítsuk döntéstámogató információvá;
  • Hosszútávú megőrzés és webarchiválás;
  • A digitális bölcsészet kutatási módszertana és a közgyűjtemények, valamint a hálózat kapcsolata;
  • Digitális bölcsészeti platformok;
  • MI (AI) alkalmazásának trendjei: szolgáltatásfejlesztések a tartalomszolgáltatásban;
  • MI és 5G;
  • Felhőtechnológiák;
  • Digitális infrastruktúrák;
  • Szuperszámítástechnika (HPC);
  • MI célú GPGPU fejlesztések;
  • HUN-REN Cloud;
  • Új hálózati technológiai megoldások;
  • A kutatási IKT infrastruktúrák nemzetközi trendjei;
  • Digitális ökoszisztémák;
  • Research & Open Science WS;
  • Együttműködési platformok;
  • Diákháló;
  • Robusztus oktatási háló;
  • Intelligens tanulási környezet;
  • Tanulási menedzsment rendszerek;
  • Intézményi informatika mindennapos és stratégiai kérdései;
  • FinTech;
  • Bionika;
  • E-sport;

A konferenciaszervezés menete és a konferencia felépítése, hasznosulása, utóélete

a) A csaknem minden nagyobb intézményt és szakterületet reprezentáló Programbizottság által megtárgyalt és elfogadott, részletesen kidolgozott (tartalmi szempontok és a kiemelt fókuszpontok szerinti) programtervvel várjuk majd az előadásokat.

b) A Programbizottság – a várhatóan 100 körüli – előadásra jelentkezőket előzetesen már kialakított, de a beérkező előadások függvényében még változó szekcióstruktúrába sorolja. Ezek a szekciók párhuzamosan folynak, így elrendezésük és beosztásuk kulcsfontosságú.

c) Várhatóan az idei konferenciánkon is lesz ún. poszter-szekció. Az elmúlt években beérkezett rekordmennyiségű jelentkezés kezelésének tapasztalatai alapján a Programbizottság az absztraktok elbírálásakor az előadások egy részét – a 2023-24-es konferenciához hasonlóan – a poszter-szekcióba fogja átirányítani, de lehet eleve ezt a formát is választani. Ezzel a konferencia rendezői részben többféle lehetőséget akarnak nyújtani a résztvevőknek, másrészről pedig csökkenteni kívánják a legnagyobb érdeklődésre számot tartó témák ütközésé (A poszter-szekció nem kisebb jelentőséget jelent, hanem műfaji kérdést: a konzultatív, „megbeszélős“ forma sokaknak előnyös is lehet!!)

d) Mindemellett a fókuszpontoknak megfelelően több ún. miniworkshopot is szervezünk a konferencia rendes folyamába illesztve, ahol egy kulcsponti előadás után felkért és spontán hozzászólásokon keresztül hosszabb szakmai vita és eszmecsere alakul ki. (időtartama kb. 2 óra)

e) Törekvésünk, egy, a közvetlen közösségünktől távolabb álló vendégelőadó meghívása, aki nagyhatású, véleményformáló és iránymutató keynote előadást tartana a konferencia elején.

f) 2025-ben az immár szokásos és minden előadásra vonatkozó későbbi archiválás mellett ismét lehetőséget biztosítunk az erre a alkalmas és kiemelkedő előadások oktatási célú tárolására és felhasználhatóságának biztosítására is.

g) Az előadások anyagából ismét egy lektorált és elektronikusan publikált (Open Access) konferenciakötet készül (MTA KIK/OCS rendszer és többes archiválású kötet). A kötetben megjelenő közlemények az MTMT-ben tudományos könyvfejezet/konferenciaközleményként rögzíthetők lesznek.

Fókuszpontok:

Konferenciánkon a fentiek szerint — az általánosan felmerülő témákon túl — hívószóként is alkalmazva azokat, fókuszpontokat jelölünk ki, amelyek arra irányulnak, hogy ezek a témák alaposabban körüljárhatóak és kielemezhetőek legyenek. Ehhez a klasszikus előadástartásokon túli formákat is igyekszünk majd megadni. Ezen témák, fókuszpontok közül különösen kiemelendőnek tartjuk az alábbiakat.

(a)      Az internet jövője, a világhálón zajló globális változások

Sokan felvetik, hogy lehet, hogy mi leszünk az utolsó generáció, aki élvezheti a szép egységes, nyitott, világméretű internetet. A szolgáltatások óriás technológiai vállalatok általi központosításával, a böngészőmotorok vagy algoritmusok révén az internet által kiszolgáltak felett gyakorolt irányítás, valamint az egyes országok kül- és belpolitikai okokból meghozott intézkedései (szűrők és zárak és „alternatív“ internetek, a hálózat manipulálása politikai és kereskedelmi érdekek mentén… stb.) annak érdekében, hogy korlátozzák, mit láthatnak és mit nem láthatnak állampolgáraik. Így elkerülhetetlennek látszik egyesek szerint, hogy a közeljövőben az internet nem lesz már teljesen interoperábilis, sőt egyáltalán nem lesz úgy nyitott, ahogy nemzedékünk meg megszokta.

(b)      A felsőoktatás, kutatás és közgyűjteményi szakma digitális transzformációja

A legutóbbi évek Networkshopjain a felsőoktatás, kutatás és közgyűjteményi szakma digitális transzformációja került — többek között, de kiemelt helyen — a konferencia fókuszába. 2025-ben is ezt szeretnénk folytatni, azokra a területekre fókuszálva, amelyek mind a hazai, mind a nemzetközi közösség szempontjából előtérben vannak. Ez azt is jelenti, hogy a könyvtári szakterület, ami évek óta egyre erősödik a konferenciasorozatban, újabb és újabb digitális és hálózati kultúrákat (pl. repozitóriumok és adatrepozitóriumok sokfélesége) és konkrét megoldásokat integrál magába, miközben teljesen informatizált modellje is változik és alakul.

  • A „smart university” felé

A digitalizáció mellett — az elmúlt éveket átalakító, sajnos teljesen máig nem lezárult — koronavírus-járvány is felgyorsította a felsőoktatás digitális transzformációját. A járványidőszak kényszerítő hatására minden terület kénytelen volt szintet lépni, néhol a túlélés egyetlen lehetőségeként. Ez paradox módon nem csak vészhelyzeteket eredményezett, hanem új ötleteket, a régi hiedelmek kidobását és sok pozitív — és valljuk be — negatív tapasztalatot is.

A digitális oktatás mellett a hallgatói életpálya egészét támogathatják az elektronikus megoldások. A felsőoktatás sikeressége és versenyképessége szempontjából is fontos, hogy minél gyorsabban tudjon reagálni a változásokra, minél jobban tudjon alkalmazkodni a hallgatói/oktatói igényekhez és stratégiáját a rendelkezésekre álló adatok alapján rugalmasan alakíthassa ki. Ezen a területen az IoT-tól kezdve az elektronikus tanulási környezeteken át a személyre szabott információszolgáltatásig vannak ígéretes kezdeményezések, a Networkshopon a hazai és nemzetközi irányokat és megoldásokat szeretnénk bemutatni.

Nagyon fontos kérdés az is, hogy a felsőoktatás intézményei informatikai okoseszközökkel és hálózatban támogatni tudják a képzéstámogatási profilok áttekintését és minták kialakítását: azaz a hallgatók intenzív segítését abban, hogy össze tudják rakni azt, amire szükségük van. Azoknak, akik pedig nem ilyen célorientáltak, nyilvánvalóan mintákat és példákat kell és lehet mutatni. Erre az informatikai modellezés és online bemutatás az egyik legjobb eszköz! Így a konferenciánk nyithat az oktatási igazgatóságok és más oktatásszervezési területek felé is!

Ezen a területen mind technológiailag, mind szervezésileg, mind pedig működtetés szempontjából kulcskérdés az eleddig soha nem látott méretű e-learning tapasztalat kezelése, beleértve a „szimpla” távoktatás-segítéstől a komplex MOOC rendszerekig.

  • Adatvagyon és adatgazdálkodás

A felsőoktatási, a kutatási és a közgyűjteményi szektor minden szereplőjének kiemelkedően fontos az adat — vagy azért, mert munkája során erre támaszkodik, vagy azért, mert a munkája az adatok kezelésére, hozzáférhetővé tételére, menedzselésére alapul. Az intézményi adatvagyonok (most általában véve az adat!) feltárása, menedzselése, hozzáférhetőségének biztosítása éppannyira stratégiai kérdés az oktatásban, mint a kutatásban.

Külön kiemelt kérdéskörnek gondoljuk a tananyagok repozitálását, ami nem bibliográfiai és szakirodalmi repozitórium és nem is adatrepozitórium kérdés, hanem határterület és nagyon fontos és szükséges az előbbiek kiszolgálása okán.

  • FAIR kutatási adatok

Mindez különös tekintettel vonatkozik a kutatási adatokra és azoknak nyílt (open access) típusú kezelésére. Hiszen ahogy a publikációk világában ez már régóta zajlik, ugyanúgy felmerül a nagyon sokszor közpénzekből finanszírozott kutatások adatainak menedzsmentje, átlátható kezelése és hasznosulása. A kutatási adatok hozzáférhetősége segít a kutatási eredmények validálásában és további kutatások alapját képezheti. A törekvés a tudomány fenntarthatóságát és menedzselhetőségét biztosítani hivatott nyílt hozzáférésű tudomány (Open Science) mozgalom részét képezi. Az Európai Unió Adatstratégiája szerint a különböző domainek (üzleti, kormányzati, tudományos) adatainak felhasználását kölcsönösen fejleszteni kell. A kutatási adatok kezelése nem csupán elhatározás kérdése: humán és technikai kapacitásokat kell fejleszteni. A kutatási adatkezeléshez szükséges adatgazdászok, adattudósok, adatkönyvtárosok képzését meg kell alapozni — számítva arra, hogy ezekre a tudásokra az iparnak, a közigazgatásnak is egyre jobban szüksége lesz.

Új terület és minőség ebben a „Diamond“ (vagy gyémánt) Open Access jelentkezése a a tudományos kommunikációban.A kiadói Gold Open Access elterjedése megoldotta ugyan a tartalmakhoz való hozzáférés problémáját, de a tudományos publikációs rendszer magas költségszintjét tovább emelte, a publikáció lehetőségét nehezítette. Világszerte egyre nagyobb figyelmet kap a Diamond Open Access – az ingyenes olvasás és ingyenes publikáció lehetősége. Tágabb értelemben a közösségi infrastruktúrákról van szó. Ezek az infrastruktúrák már nálunk is jelen vannak: ilyenek az OJS platformok, ilyen a TuDoKK közös kereső. A hazai könyvtári világban is számos példája volt/van) ennek: Mokka, MATARKA, stb

  • Open Access kiadás és kiadványok

A hazai gyakorlatok az OA könyvkiadásban: ennek apropóját a Palomera igen alapos új ajánlása (https://zenodo.org/records/14049032) adhatná, ennek tükrében hol tartunk mi? Ma még a nemzetközi gyakorlathoz képest elég sok hiányosság jellemzi az egész OA könyvkiadási folyamatainkat, kezdve a kézirat létrehozásától az intézményi publikálási stratégián és kutatásértékelési működésén át a finanszírozás rögös útjain az OA publikálás infrastruktúrájáig és szabványaiig. Az OA könyvek jelenleg még nagyon kiszorultak a folyóiratok és az adatok mellől, pedig ez is egy fontos területe lenne az OA publikálásnak, nemcsak, de elsősorban SSH területen. Tájékozódni volna érdemes a hazai gyakorlatokról és törekvésekről is.

Tágabb kontextusban érdekes lenne megvizsgálni a könyvtárak szerepét az OA policyk képzésében és gyakorlatba ültetésében (pl. OPERAS, DORA, Plan S stb. ajánlásai).

  • Szabványosítás az adatkezelés területén

Az adatkezelésben alkalmazott informatikai eszközök és szolgáltatások, valamint a humán erőforrás fejlesztése mellett kritikus elem az adatkezelési szabványok, protokollok, ontológiák, szótárak stb. szabványosítása, mely nélkül nem képzelhető el hatékony adatkezelés. Ezen a területen működik világméretű nemzetközi szervezetként a Research Data Alliance, melynek magyar ága a HRDA.

Mindennek elméleti hátterén túl, a gyakorlatok kérdéseit (best practices) is körbe kell járni és az országos adatvagyon-gazdálkodáshoz illeszkedő intézményi megoldásokat, lehetőségeket és kihívásokat is szeretnénk a 2023-as Networkshop-on feltárni.

  • Adatrepozitórium rendszerek és hálózatok

Adatrepozitórium ügyben még mindig lemaradásban vagyunk, főként a szakirodalmi stb. repozitóriumok haladását tekintve. A kérdéskörben viszont éppen ezekben az években több hazai nekifutásnak is tanúi lehetünk, így a (kutatási) adatok tárolása és ezen adattárolókra épülő adatszolgáltatások témakörében várhatunk és várunk is előadásokat. Ezt a témakört a konferencia rendezői továbbra is kiemelt területnek tekintik: tehát az adatrepozitóriumok kutatását, fejlesztéseket, létesítési kísérleteket és a létrehozott repozitóriumok országos és egymással összehangolt hálózatba szerveződését.

Hangsúlyos, itt nem csupán a tárolás, hanem adatelemzés, s bizonyos open science szempontú szolgáltatások, hálózatban ill. felhőben történő megvalósítása is cél.

(c)      A mesterséges intelligencia fejlődése és hatásai

Korunkban egyre átélhetőbben jelentkezik az érzés, hogy a mesterséges intelligencia jelenfokú fejlődése új korszakot nyit az informatika, a hálózatok történetében is, de lehet az egész társadalom vonatkozásában is: az MI használat és annak előrehaladása azt veti fel, hogy egy nagy technológiai robbanás közvetlen küszöbén állunk. Hasonló ez a Kurzweil által vagy 20 éve elemzett „szingularitás“ jóslatok világához.

Tudatosítanunk kell a szakterületeinken bekövetkező változásokban a fejlődési irányzatokat, a konkrét fejleményeket, és legfőképpen mindezek hatásait, pl. a következőkre:

  • a MI és a magának a tudománynak és tudományos kommunikáció működésesének változásai és annak új paradigmái;
  • hogyan változtatja meg a tanítást, tanulást, az egész oktatás különféle szintjein?
  • a közgyűjtemények működésére, azok anyagának feldolgozására
  • mi lesz a szakmai kereső felületekkel? hogyan hat mindez a „discovery“ — intelligens és komplex keresők— jövőjére?
  • hogyan változtatja meg mindez a szolgáltatás-tervezés egészét?
  • hogy hat a fizikailag létező gyűjteményekre az MI erősítette „virtuális közgyűjtemények“ léte?)
  • mik a veszélyek, ill. milyen jogi eszköztár védheti a nagy MI cégekkel szemben azokat a közgyűjteményeket (elsősorban könyvtárakat), egyetemi vagy magánkiadókat, akik open access tartalmakat tesznek közzé, legyen az folyóirat, könyv vagy adat?
  • hogyan hat a digitális bölcsészet jövőjére és jelenlegi anyagfeldolgozási metódusaira? eredményeinek hitelességére és integrálására a tudományban?
  • hogyan alakítja át az oktatásban a „plágium“ fogalmát a MI, ennek milyenek a felfedhetőségi, szabályozási igényez? (a „más tollával való ékeskedés“ elkerülésének új aspektusa, ami teljesen új szemlélet, módszertan kidolgozását, jelentős paradigmaváltást igé)

(d)     A „user és a dzsungel“ esetei és a felhasználóképzés színterei

Napi és egyre erősödő probléma, hogy a nagy gyűjtemények teljesértékű online használata, sőt több gyűjtemény közös használata „pilótavizsgát“ igényel szinte. A kutatók egy része vallja, hogy „search as research“: a kutatás tudása is már maga tudomány, vagy annak erős feltétele. Még mindig gyerekcipőben jár az igazi szemantikus webtér bevezetése és összekapcsolása a nagy „katalógusokkal“, a karbantartott és egyetemes igényű nagy névtereken keresztül való átjárás a meglévő online tartalmakba: a szakirodalmi és más szakterületű adatbázisokkal való automatikus és tejlesértékű összekapcsolás.

Hogyan tudjuk mindebben való eligazodást, ennek nehézségeit (a gyakorlati napi szintű tudás pótlását) segíteni az integrált és adott esetben MI használatával felturbózott „discovery“ típusú felületekkel? S hogyan oldjuk meg ezen felületek és változásaik állandó és automatizált ill. önkiszolgáló (távoktatási csomagok?) oktatását?

Ugyanez a kérdéskör a szakember képzésben is felvetődik, pl. könyvtáros , levéltáros, muzeológus készségek és kompetenciák továbbgondolása. A kompetenciák különféle színtereit és vonatkozó csoportjait határozzuk meg minden nap, de ki végzi a tudásátadást és milyen eszközökkel? s mik a közgyűjtemények (lásd még „harmadik hely“!), s mik a felsőoktatási intézmények, a közoktatás színtereinek pontos szerepei mindebben? S a hálózat, digitális tartalmak stb. hogy állnak ebben rendelkezésre, hogy segítsék munkájukat?

(e) A fejlődés kérdőjelei: jellegzetes pragmatikus kérdések és ellentmondások a könyvtárak szolgáltatástervezése közben

Ezek a felvetések részben párhuzamosak a máshol már megfogalmazottakkal, de azoknak egy másik aspektusát vetik fel. Talán érdemes megnézni ezen vetületüket is.

  • Hogyan kezeljük az adatbázis-szolgáltatók és un. discovery szolgáltatók kartellét?
  • Miért nem kaphatjuk meg az előfizetett adatbázisok rekordjait?
  • Érdemes e bárkinek saját discovery típussal foglalkozni egyedül vagy együttműködősben vagy marad az előfizetett discovery?
  • Megfelelő válasz-e a csökkenő felhasználószámra az elektronikus szolgáltatások bővítése?
  • Az elektronikus szolgáltatások pótolják-e a kevesebb könyvet olvasó felhasználókat?
  • Milyen elektronikus szolgáltatásokra lenne igény, és milyeneket enged a szerzői jog? Feloldható-e az ellentét?
  • Hogyan szervezzük az elektronikus szolgáltatásokat, milyen kapcsolatok kellene az IKR-el? (az elektronikus szolgáltatásainkhoz kell-e szolgáltatáspolitika, pl. a kölcsönzési politika mintájára?)
  • Digitalizáljunk magunk is vagy bízzuk ezt a „nagyokra“ OSZK? Ha igen, mit mi és mit a nagyok? Ezt ki osztja el? A központi adatbázisok, amik készülnek a digitalizálások mögött, betöltendőek-e és betölthetőek-e a saját keresőnkbe?
  • Milyen a jó discovery rendszer adattartalma? Érdemes-e valóban minden forrást egyben szolgáltatni? Milyen akadályai vannak ennek? Milyen lehetőségei vannak a MI használatnak a discoverykben?
  • Lesz-e valaha a könyvtári kereső chat-típusú, ami MI alapú? Lehetséges jövő ez?
  • Mennyiben kell a könyvtáraknak az információszolgáltatás mellett az információ előállítóivá válniuk? Pl. tananyagokat gyártani? Vagy akár analitikusan dolgozni: versesköteteket, novellás köteteket szétszedni és művenként is katalogizálni?

(f)       Digitális módszerek a bölcsészeti és társadalomtudományokban

A bölcsészettudományokban, s talán egyes társadalomtudományokban még előbb, az igazi változást — vagy helyesebben — a változás nagyon intenzív elmélyítését nem is a puszta számítógépes módszertan alkalmazása okozza, hanem két körülmény, ami annak hatását erőteljesen felnagyítja. Az egyik az, hogy a lehetséges forrásanyagok (s ma már nem is csak föltétlen az írott források!) mennél nagyobb köre digitális objektum lesz vagy már lett is, másrészt pedig, ezek az objektumok a hálózatba kerülnek. Ez a két hatalmas s csaknem egy időben lezajló fordulat a művészeti és forrástermészetű szövegeken dolgozó bölcsészeknek és a társadalmi, gazdasági stb. adatokkal és forrásokkal dolgozó társadalomtudósok számára az informatika kutatásba való befogásának egészen újfajta aspektust ad. A digitalizálás és a hálózat egész életünket átalakítja, sokan az emberiség történetének fordulópontjaiként is kitüntetett szerepet látnak e két jelenségben: ezért is lehet egyik fókuszpontja konferenciánknak, hisz ez nem csak új kutatói törekvések megmutatkozása, de a közgyűjtemények anyagainak teljesen újfajta megszólaltatása is.

Ma már Magyarországon, a különféle és korai biztató kezdettek után újra van intenzívebb digitális bölcsész élet. Pár éve intenzív növekedésnek indult az ELTE digitális bölcsészeti műhelye, amely már tanszékké alakult. A nemrég az OSZK-ba költöző (korábban a Petőfi Irodalmi Múzeumban megalakult) Digitális Bölcsészeti Központ feladata hazai közgyűjteményekben zajló digitalizáció, tartalom- és szolgáltatásfejlesztések támogatása, koordinálása és dinamizálása. S van kifejezetten erre irányuló hazai e-folyóirat is, a Digitális Bölcsészet, nem beszélve a workshopokról és konferenciákról, projektekről. A 2021-es Networkshoptól kezdve már ennek a trendnek hatása erősebben mutatkozott és ennek a vonalnak a további erősödésével kell számolnunk, s azzal is, hogy a kutatások egy részének a Networkshopon is ott a helye! Már 2022—2024-ben látszott, hogy a szinergiák valóságosan csak ott prezentálódnak, ahol a DB kutatók, a hálózatos szakemberek és közgyűjteményi szakértők együtt dolgozhatnak.

(g)      Oktatás a hálózatban és hálózattal és digitális kompetenciafejlesztés

Az általános és középiskolákban már a sok tízezredik – EU pályázatokból finanszírozott – notebookot osztják ki a diákoknak. Ez mostanra már olyan kritikus tömeget jelent, ami mindenképpen alapot ad arra, hogy az oktatásirányítás is figyelembe vegye, mint új megközelítési irányt. Itt nem csupán az okostankönyvek készítésének nagyobb arányának szükségessége merül fel, de egy teljes körű szakmai/módszertani változtatási igényre, szemléletváltásra is, aminek még csak a nyomai vannak jelen az iskolákban. Ennek az infrastrukturális hátterét az internet adja, de a tartalommal való megtöltését a szakmának kell kezdeményeznie. Ha ez egy központi irányból nem indul el, akkor akár a felhasználói oldalról is jöhetnek olyan ötletek, amik inspirálólag hatnak majd. Ha nyitunk az ilyen jellegű előadások irányába, akkor lehet, hogy az oktatásból érkező konferencialátogatóink számát is növelhetjük, sőt még a kiadók részéről is jöhet érdeklődés. Persze a rendeleti okos eszközhasználat-tiltás ellentmondásai is előjönnek így: de a valóban létező ellentmondásnak a feloldására is csak a párbeszéd vezethet el, pl. egy ilyen konferencián.

Külön probléma ezen a területen, hogy a KIFÜ most december végén jogutód nélkül — ill. több cégre osztották szét a KIFÜ feladatait — megszűnik (kormányrendelet 234/2024). Az új szervezeti struktúra vezetőivel kapcsolatot kell keresni, hogy mondják el stratégiai terveiket a nagyérdeműnek is. Fontos lenne megtudni pl. hogy a Diákháló (leánykori nevén Sulinet) program eddig bevált és bizonyított elemeit, szolgáltatásait, jógyakorlatait ki és hogyan fogja továbbvinni, esetleg továbbfejleszteni. Mi lesz az EduRoam rendszerrel, tervezik-e fejleszteni, sávszélességet, elérési pontokat bővíteni? Jó lenne látni, hogy a jövőben ki miért lesz felelős és kihez fordulhatunk a közoktatási informatikai, hálózati stb. problémákkal, ötletekkel, javaslatokkal.

(h)     A műszaki aspektusok

  • Kutatói felhőszolgáltatások

Kb. a 2021-es konferencia óta tudjuk biztosan, hogy az általános felhőbe kerüléseken túl, külön tendencia a speciális kutatói felhőszolgáltatások megjelenése.

Erre példa a SZTAKI és Wigner kutatóintézetek közös műszaki bázisán idén létrejött HUN-REN Cloud szolgáltatás, aminek célja a számos területen alapvetővé váló gépi tanulás, elsődlegesen deep learning alapú technológiák, valamint az adatorientált kutatási metodológiák hazai elterjedésének és gyakorlati alkalmazásának elősegítése a hazai kutatóintézeti és felsőoktatási kutatói közösségben. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat ezen cél érdekében jelentős beruházással európai szinten is közepes kapacitásúnak tekinthető felhő infrastruktúrát hoz létre, melyben az MI céllá GPGPU fejlesztések kiemelt szerepet kapnak. Az infrastruktúra várhatóan csatlakozik az európai kutatói felhő szolgáltatásokat tömörítő EOSC (European Open Science Cloud) közösséghez is.

Konferenciánk az ilyen és ehhez hasonló törekvéseknek is helyt kíván adni, hogy azok akár komplett projektbemutatás, akár infrastruktúra-helyzetkép, vagy éppen műszaki menedzsment szempontjából megmutatkozhassanak. Ezeknek a szakembergárdáknak akár önálló szekcióban az általános felhasználási lehetőségek ismertetésétől a konkrét esettanulmányok szintjéig jó volna a részvevők felhő alapú kutatásra vonatkozó ismeretanyagát bővíteni.

  • Központi oktatási infrastruktúrafejlesztések
  • központi oktatási és kutatási alapinfrastruktúra redundanciájának és robusztusságának növelése, új gépterem és kiszolgáló infrastruktúra kialakítása;
  • felhő infrastruktúra szolgáltatások fejlesztése (IaaS, CaaS, SaaS) az oktatási és kutatási igényeinek kiszolgálására (oktatás és kutatás specifikus szolgáltatások);
  • HPC kapacitások növelése valamint HPC fejlesztési és támogatási kompetenciák fejlesztése;
  • Multimédia szolgáltatások fejlesztése (VolP, videokonferencia, videotórium), hogy hatékonyabban tudják kiszolgálni az oktatás igényeit;
  • Diákháló (közoktatási hálózat) kapacitásának (DOS és azontúl) és szolgáltatásainak fejlesztése;
  • Digitális oktatási portál közös fejlesztése a tartalom gazdáival;
  • DJG gerinchálózat fejlesztése (területi kiterjesztés, kapacitásbővítés); – Azonosítási szolgáltatások univerzálissá tétele a teljes oktatásban.

 

* * *

A Networkshop konferenciák hagyományosan tudományos igényességű, de a gyakorlati élet talaján álló szemléi és bemutatkozásai az intenzív hálózathasználó oktatói, kutatói és közgyűjteményi közösségeknek. Legintenzívebb hasznosulása ugyanezen tőről származik mindennek, immár több mint 30 éve: ez a közösség képes arra, hogy megossza tapasztalatait és oktatható, alkalmazható formában adja át egymásnak.

Ha ennek az alapgondolatnak és szándéknak az ereje és a kölcsönös elfogadás ill. a kollaboráció hagyománya és igen magasfokú igénye nem lenne kezdettől része a konferenciasorozat eszmekörének, akkor ez a látszólag nagyon heterogén közeg: mérnökök, programozók, könyvtárosok, digitális bölcsészek és tanárok, muzeológusok, levéltárosok csapata nem jönne évente örömmel össze, hogy barátságos légkörben megoszthassa tudását, és kicserélje egymással friss tapasztalatait.